, (szó-tag-mérték) ösz. fn. Időmennyiség, mely alatt valamely szótagot kiejtünk, mi szerint a szótagok általán vagy rövidek, vagy hosszúk, pl. e szókban: Buda, Kiliti, Teleki, Karacsay mind rövidek, ellenben ezekben: látás, vásár, tréfálódó megnyújtás által, ezekben pedig istent, embert, angyalt torlatnál fogva hosszúk. A verstanban egy hosszunak két rövid felel meg. Szabadabb verselésben néha az erős hangsulylyal biró tag is, ha hosszu tag nem követi, hosszunak vétetik, pl.
"Víg pohár közt édesebb a szérelem.
(Lejti vers. Vörösmarty Fóti dalában).