, (szó-tag) ösz. fn. A szónak egy vagy több hangból álló része, melyet egy szájnyilással ki lehet mondani. Eszerint minden önhangzó képezhet szótagot, a mássalhangzó pedig csak előtte vagy utána vagy közben álló önhangzóval párosulva, pl. fi-ú-i, tisz-te-let. Egy szótagból álló szó, pl. ó, ő, üt, ü, ví, rí, mos, tol, part, kert. Több szótagu szó, mint: si-et, a-ka-rat, áll-ha-tat-os-ság. V. ö. SZÓTAGOL.