, (szor-os) mn. tt. szoros-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Aránylag szűk, keskeny, kis térbe foglalt. Szoros út, útcza, völgy, tenger, köz, föld. Szoros markú am. fösvény. Szoros nyaku korsó. Szoros ruha. Szoros neki a kapcza. (Km.). Szoros mise, öreg v. nagy mise, melyen a sok ember összeszorúl. Palócz kifejezés. (Szeder Fábián). 2) Átv. szigorú, ami a szabadságot szük korlátok közé zárja, ami nem enged. Szoros fenyíték. Szoros vizsgálat, felügyelés. Továbbá, ami bizonyos tekintetben szük körre vonatkozik, többekre ki nem terjed. Szoros értelemben venni valamit.