, (szor-og) gyak. önh. m. szorog-tam, ~tál v. szorgottam, szorgottál, szorgott. Él ezen ige a székelyeknél, s am. hirtelen, sietve forgolódik, sürögforog. Jere már ha igérted, hogy elkisértsz, siess; a másik felel: ne szorogj. (Szabó Elek). V. ö. SZOR. Származékai: szorgás, szorgol, szorgolódik, szorgat, szorgalom, szorgalmaz, szorgos, szorgoz. Ez igének gyöke szor alapértelménél fogva a sürög, forog igék sür, for gyökeivel egyezik. Külsőleg, vagyis hangelemekre nézve hasonló hozzá a német Sorge, sorgen is, de alapfogalomban közelebb áll az átvitt értelmű szorong, szorúl igékhez.