, (szor-ong-at) gyak. áth. m. ~tam, ~tál, ~ott, par. szorongass. Nyomkodás, szük helyre tolás által folytonosan szorongni kényszerít. A szük ajtón ki s betódulók szorongatják egymást. Valakinek kezét szorongatni. Hón alatt szorongatni a dudát. Megszorongatni, összeszorongatni valamit. Átv. aggasztja, nyommasztja a kedélyt. Szivét, kebelét félelem szorongatja. Továbbá, valamire sürget, ismételve kényszerít. Szorongatják őt a hitelezők. Szükség szorongatja a szegényt. A Müncheni codexben am. szidalmaz. "Ne szorongasson engemet (ne sugillet me. Lukács XVIII.).