, (szor-og-al-om) fn. tt szorgalm-at, harm. szr. ~a. Serényen sürgölődő állapot, munkásság, mely által valaki bizonyos dolgot végrehajtani siet, iparkodik. Mellékértelemben, eljárási pontosság. Gazdasági, ipariüzési szorgalom. Tanulók, tisztviselők szorgalma. Nagy szorgalommal űzni valamit. A cselédet megdicsérni szorgalmáért. Szorgalomra ösztönözni, buzdítani valakit. Ellentétei: henyélés, hanyagság, tunyaság, lassuság; pontatlanság. Szorgalom: gazdagság, henyélés: szegénység. (Km.). Ez alakban mint törzs csak újabb korban jött divatba ,szorgalmatosság helyett. Származékai a régieknél igen gyakran gondosságot jelentenek. V. ö. SZORGALMASSÁG, SZORGALMAZAT, SZORGALMAZATOS, SZORGALMAZATOSSÁG, SZORGALMAZIK.