, (szor-ít-koz-ik) km. szoritkoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~zál. 1) Valamely szük helyen, vagy sürü tömeg között öszvenyomva létezik. A szük kocsiban, a sürüen helyezett székeken szoritkoznak az ülők. 2) Nyomakodva, tolakodva törekedik. Beszorítkozni a gyülésterembe. Általszoritkozni a néptömegen. 3) Szükebb korlátok közé zárkozik. Nagy lakból egy kis szobába szoritkozik. 4) Átv. bővelkedő állapotból szükebbre megyen által. Öt tál étel helyett kettőre szorítkozik. Továbbá, bizonyos működését, hatását kevesebb tárgyra fordítja. A föltett kérdés megfejtésében csak a főpontra szorítkozni.