, SZORITÓ, (szor-it-ó) mn. tt. szoritó-t. Általán am. szorít, vagyis szükebb helyre, szükebb korlátok közé zár, öszvehúz valamit. Szorító öv. Szorító szerek. Lábakat szoritó csizmák. Főnevül használva jelent eszközt, mely valamit szorít, bekerít, övez, pl. az ebek örve. Öszvetételekben: gerendaszorító, homlokszorító, nyakszorító; szorítócsavar, szorítófa, szorítókötél, szorítógúzs stb. Tréfásan: kutyaszorító am. szűk kör, szurdék.