, (szor-ong-at-ás) fn. tt. szorongatás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, mely által valamely test tömegét szükebb térre nyomkodják, öszvegyötrik. Átv. a kedélynek aggasztása, nyommasztása; továbbá nyugtalanító sürgetés, kényszerítés. Gyakran ,szorongattatás helyett szenvedő értelemben is használják, mint általán az ígeneveket. "Talán belső szorongatási is lehetnek kegyelmednek. Gr. Eszterházy Miklós nádor Rákóczi György erdélyi fejedelemhez 1644-ben.