, (szor-og-al-om-as-ság) fn. tt. szorgalmasság-ot, harm. szr. ~a. Cselekvésre, működésre vonatkozó tulajdonság, melynél fogva valaki szorgalmas, iparkodó, serény. Vétetik ,szorgalom helyett is, és a régieknél jelent gyakran gondosságot, gondot. "Melylyek ke(dég) a tövisbe estenek (t. i. a magok), ezek azok, kik mikor hallangyák, szorgalmasságoktól (a sollicitudinibus) és kazdagságoktól és életnek gyenyerkedetében ügyekezvén megfojtatnak és nem gyümölcsöznek. (Müncheni cod. Lukács VIII).