, (szor-og-al-om-as) mn. tt. szorgalmas-t v. ~at, tb. ~ak. Dolgában, eljárásában serény, iparkodó, sietve forgolódó; nem hanyag, nem tunya, nem pontatlan. Szorgalmas gazda, iparüző, cseléd, tiszt. Szorgalmas ifjú. Szorgalmas ember nem mutat (v. nem útal) holnapra. (Km.). "Mely szorgalmas buzgósága volt kedég anyaszentegyházhoz, nyilván vagyon (Carthausi Névtelen. 9. l.). "Mely szorgalmas lett legyen (Szent István) mind ő asszony feleségével Készlával (Gizelával), szentegyházaknak gondviselésében. (Ugyanott. 15. l.). V. ö. SZORGALOM.