, elavult gyök, mely különféle értelmü származékai után itélve különböző jelentéssel bírt. 1) A szükhely, szűktér alapfogalma rejlik ezen származékaiban: szor-os, szor-úl, szor-ít, szor-ong, szor-ongat szor-onkodik, szur-dék. Némelyek önállólag is használják; mint földszor, tengerszor ,földszoros, ,tengerszoros helyett. Rokon vele a héber czúr, (ligavit, colligavit, arctavit, pressit), a csagataj tar (szoros, szűk. Vámbéry); vogul szori (szorosság), szoring (szoros), lapp csabre-, csarvvi- (szorítani. Budenz). 2) Élénk mozgásu működésre vonatkozik ezekben: szor-og, szor-gol, szor-galom, szor-gat, szor-gos. Ez értelemben hangváltozattal rokonok hozzá: for, für, sür, mint a forog, fürög, sürög igék, és származékaik gyökei.