, (szór-ag-oz-ás v. szór-a-koz-ás) fn. tt. szórakozás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Kedélyi, vagy elmei állapot, midőn figyelmünk megszünik bizonyos tárgyon függeni, s majd ide, majd oda fordúl. A komoly elmélkedéseknél, észmunkáknál ovakodnunk kell a szórakozástól. 2) A gondolkodásban, tanulásban stb. elfáradt elmének szándékos pihentetése, vagy holmi kedélyvidító tárgyakra fordítása. Szükséges szórakozásról gondoskodni. Társaságokban, mulatóhelyeken szórakozást keresni.