, (szó-nyújtás) ösz. fn. Széles ért. valamely szónak meghosszabbitása képzők, vagy öszvetételek által. Szorosb ért. a szónak megtoldása oly betükkel, vagy egész szótagokkal, melyek annak lényegéhez tulajdonkép nem szükségesek, pl. aztat, aztatat e helyett azt; ilyenek: ottanig, ittenig, ottaniglan, itteniglen, ezek helyett: ott itt, v. ottan itten. L.SZÓHOSSZITÁS. Különbözik tőle a hangnyujtás, mely a rövid hangzókat vontatólag, s meghosszítva ejti ki.