, (szó-össze-huzás) ösz. fn. A közbeszédben igen gyakran eléforduló némely szónak megröviditése, még pedig egyes hangoknak részint egybeolvadása vagy kihagyása, részint más módositása által, pl. tán = talán, alásan = alázatosan, tens v. teins = tekintetes, mélsás = méltóságos, nem tom = nem tudom, mápó (a székelyeknél) am. másik apó (nagy apó), mányi (ugyanott) am. másik anya (nagy anya) stb. V. ö. SZÓKURTITÁS.