, (szó-nok) fn. tt. szónok-ot, harm. szr. ~a. 1) Személy, ki akár természeti adomány, akár szerzett képességénél fogva a szóba vett tárgyakról könnyen, folyóan, értelmesen, s a hallgatókra hatást gyakorolva tud beszélni. 2) Szorosb ért. személy, ki valamely gyülekezethez innepélyes beszédet tart. Egyházi, népgyülési szónok. Jeles, derék, ékes eléadásu, akadozó beszédü rosz szónok. A hallgatók sziveit elragadó, néplázító szónok. 3) Ki bizonyos község, küldöttség, testület nevében annak véleményét, akaratát, indítványát, javaslatát stb. hivatalosan eléadja: szószóló; tréfás népnyelven, előcsahos.