, fn. tt. szomogy-ot, harm. szr. ~a. 1) A székelyeknél kellemetlen íze, bűze valaminek. Talán am. szomoj azaz szomor, minthogy a székelyeknél szintén eléfordul szomoján e helyett szomorán v. szomorúan. 2) Túl a Dunán, különösen Kemenesalon, s Győr tájékán a háztető alja, koszorúzata. Ez értelemben hasonló hozzá a szerb szomity, mely háztető alatti nyilást jelent, hol a kéménytelen konyhából a füst kiszáll.