, (szomj-az-ik) k. m. szomjaz-tam, ~tál, ~ott, par. ~zál. Szomjas állapotban szenved, italért eped. A részeges ember gyakran szomjazik. A nagy hőség miatt megszomjazni. Éhezik, szomjazik, s nincs mit ennie, innia. "Mikor láttonk tégedet szomjaztad és veneréket attonk teneked. (Tatrosi cod. Máté XXV.). Átv. ért. tárgyesetes viszonynévvel am. szomjas ember módjára valamit nagy vágygyal kiván. Szomjazni az igazságot, dicsőséget, pénzt. Máskép: szomjuhozik. "Szomjuhozám és ennekem innom adátok. (Tatrosi cod. Máté. XXV.). Vért szomjuhozik. "Azokat vészi melléje akik.... szomjuhozzák közönségesen is nemzetünk vérét. Gr. Eszterházy M. nádor levele Rákóczi Györgyhöz 1643-ból. Néha a régieknél: szoméhozik: "Az körösztfán függvén mondád az szóth: szoméhozom. (Benigna assz. imáds. könyve 11-ik levél.) A Nádor-codexben is: szoméhozik v. szomihozik, szoméság v. szoméhság.