, SZOMJU, (szomj-u) mn. tt. szomju-t v. ~at, tb. ~k v. ~ak. Szomjas, italért epedő. Szomju munkások. Szomjúnak a víz is íz. (Km.). Szomju szarvas forrásra siet. Átv. szomju föld, melynek nedve kiszáradt; szomju vágy, mely valaminek eléréseért eped. A székelyeknél: szonnyú. Régiesen főnévül is fordúl elé. "En étkembe adának epét, es en szomjuhomba itatának engemet eczettel. Régi M. Passio. (Toldy Ferencz kiadása 130. l.). Itt az om nem oly képző mint az ,éh-om szóban, hanem valóságos személyrag, mutatja az en, "en szomjuhomban am. en szomjuságomban.