, fn. tt. szomj-at, harm. szr. ~a. Kellemetlen érzés a torokbárzsingban, midőn kiszárad és ital után vágyik. Erős, égető szomj. Szomjat érezni, szenvedni, enyhíteni, oltani. Szomjjal v. szomjan halni. Átv. erős vágy. Dicsszomj, pénzszomj. Alaphangra egyezik a szí, szop szókkal, melyek szinte nedvhuzásra vonatkoznak, mely tekintetben rokonok hozzá a latin sitis, és szláv zsizsen. Egyébiránt lehet, hogy egy eredetü az iszom igével, mintha volna iszomh s ebből iszomj, azaz, ivásvágy, valamint éh am. evésvágy az eszik igével áll eredeti és fogalmi viszonyban. Némely régi emlékekben ,szomj helyett szomé törzset találunk, pl. szomé-hozik, szomé-ság. (Benigna assz. imakönyvében a Nádor-codexben stb.).