, (szolga-al-at) fn. tt. szolgálat-ot, harm. szr. ~a. 1) Szolgai állapot. Szolgálatba lépni. A szolgálatot abbanhagyni. Nehéz, terhes szolgálat. Nemesebb ért. hivatalos állapot vagy cselekedet. Egyházi, katonai, megyei, városi szolgálat. Se arany, se bárány, de szolgálat. (Km.). 2) Mások kedvére, tetszésére tett készséges, szives, megelőző mivelkedet. Ajánlom szolgálatomat. Szolgálatára vagyok önnek. Köszönöm szives szolgálatát. V. ö. SZOLGÁL.