, (szó-l-ít) áth. m. szólít-ott, par. ~s, htn. ~ni, v. ~ani. Valakit szóval felhí, hozzá szól; int, biztat, nógat. Leginkább igekötőkkel fordúl elé. Beszólítani valakit a házba. A hivatlan vendéget kiszólítani a teremből. Kiszólította őt az Isten ez árnyékvilágból. Elészólítani a tanukat. Felszólítani a közönséget, hogy valamit tegyen. Tudakozás végett megszólítani valakit. Visszaszólitani a távozót. Szólítsd azt az ökröt, hogy jobban húzzon. Különösen am. valakit bizonyos czimen nevez. Azt kivánja, hogy nagyságos úrnak szólítsák őt. Ne szólíts engem barátodnak.