, (szolga-ság) fn. tt. szolgaság-ot, harm. szr. ~a. Szolgai állapot, szolgai életmód, a szolga szónak minden értelmében. Szolgaságra jutni. Szolgaságból uraságra emelkedni. Rabszolgaság. Átv. elnyomott társadalmi állapot, kellő szabadság hiánya. Szolgaságban szenvedő népek. Mint gyűnév jelenti több szolgák társulatát, öszvegét. Udvari szolgaság; szokottabban: cselédség.