, (szolga-i) mn. tt. szolgai-t, tb. ~ak. f.) Szolgát illető, szolgáknál divatos. Szolgai munka, szolgai állapot. Szolgai mód, szokás. Szolgai félelem. Alig képzelhető az ember, kit a természet urának nevezünk, mennyi szolgai hajlammal születik. B. Eötvös József. (Gondolatok). 2) Megvető ért. alacson, elvetemült indulatu, természetü. Szolgai lélek.