, (szolga-al-ó) mn. és fn. tt. szolgáló-t. 1) Aki valakinek szolgál. Uraknál szolgáló inasok, kocsisok, lovászok. Falun, városban szolgáló legények, leányok. "Megadá a könyvet a szolgálónak (reddidit ministro. Müncheni cod. Lukács IV.). "De ki nagyobb közöttetek, legyen mikint kissebb, és ki előljáró, miként szolgáló. Régi m. Passió. (Toldy F. kiadása, 38. l.). 2) Állandó főnevül használva jelent különösen szolgálatban levő leányt, szolgaleányt, pl. konyhaszolgáló, szobaszolgáló. Lusta szolgáló nem farán (guzsalyon) ül, hanem fülén (ágyban. Km.).