; (szok-mány) fn. tt. szokmány-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. 1) l. SZAKMÁNY. 2) A székelyeknél am. durva kelméből varrott zekeféle felső öltöny, máskép némi változattal: szukmány, szuhmány; továbbá különböző szókban: czedele, czondra. Mind a szokmány, mind a zeke megegyeznek görög σαγος, kalmuk czekmen (Tuch, tuchen), s latin sagum szókkal. V. ö. ZEKE.