, (szolg-al-om) fn. tt. szolgalmat. Újdon szó a jogi servitus kifejezésére. Ezen jognál fogva t. i. köteleztetik a tulajdonos egy más idegen hasznára saját dolga v. vagyona tekintetében valamit tűrni vagy elmulasztani. Házi szolgalom mint kötelesség, ha például valaki saját házát a szomszéd vagy szomszédok háza tekintetéből fölebb nem emelheti vagy alacsonyabbra nem veheti, a kilátást a más házától el nem zárhatja. Mint jog, hogy valamely gerendát vagy födélfát másnak falába ereszthet, másnak falán akár világosság, akár kilátás okáért ablakot nyithat stb. Mezei szolgalom, ha valaki saját földén másnak az átjárást, vizmeritést, marhaitatást, legeltetést, favágást stb. meg nem tilthatja mint jog, ha a mondottakat idegen telken megteheti. Személyes szolgalom: valamely dolognak szükséges használata; a haszonvétel; és a lakás.