, fn. tt. szolgát. Feltünő a Müncheni codexben, hogy harmadik személyi birtograggal is csak szolga, mintha szolg volna maga a főnév, pl. "Valaki akarand tü közöttetek elő lenni, leszen mindenteknek szolga. (Erit omnium servus. Mark. X.). De eléjön szolgája is: "Menden ki bünt teszen bünnek szolgája (János VIII.). 1) Legszélesb ért. alárendelt személy, mennyiben bizonyos felsőbbségnek parancsaira hallgatni, s azokat teljesíteni tartozik, akár szabad szerződési kötelességből, akár kényszeritve. Minden nyilvános hivatalnok vagy katona az illető fejedelemnek vagy államnak szolgája. A papok az istennek, az egyháznak szolgái. Mindnyájan az Isten szolgái vagyunk. Isten szolgáinak szolgája, így nevezi magát hivatalos okmányokban a római Pápa. Népies nyelvszokás szerént szolgájának nevezi az apa és anya saját kisded gyermekét, és pedig gyöngédségből, mennyiben ez természetes viszonynál fogva engedelmességgel tartozik neki. Édes, kedves szolgám. Jer ide szolgám. Mi lelt, mi kell szolgám? Ugyan így használják a cseléd szót is. 2) Szorosb ért. oly férfi személy, aki folytonosb időre kötött szerződésnél fogva határozott bérért lekötelezi magát valakinek, hogy annak, mint urának, parancsa szerént bizonyos munkákat teljesíteni fog. Urasági udvarokban levő felsőbb és alsóbb rendű szolgák. A testületeknél: tanácsszolga, törvényszéki szolga, megyei, városi, intézeti szolga. Jó, hű, régi, engedelmes, rosz, hűtelen, jött ment, engedetlen, tunya szolga. Közmondatok: Könnyü a jó szolgát igazgatni. A szó is vereség a régi szolgának v. szakálos szolgának szó is vereség. Szökött szolgának nem jár fizetése. Csak akkor izzad, mikor eszik, mint a pap szolgája. Szolga is talál, kinek parancsoljon. Aki szolga, nem úr az. Szolgának étele első fizetése. Rest szolgának bot a bére. Ha parancsolni akarsz, tarts szolgát. Mennyi szolgád, annyi ellenséged. Nem fülén hanem hátán tanúl a rosz szolga. Rosz szolgának minden órán telik esztendeje. Jövendőlő szolgát mindenha kerüljed. Szökött szolga nem mond jót uráról. Rosz szolgának nyelve a legfrisebb tagja. Ne játszál szolgáddal: társul fogad. Ki szolgáját gyengélgeti, fejére neveli. Mesélő szolgának ritkán helyén dolga. Vén szolga ócska bútor. Amely szolga elfelejt ebédet enni, megérdemli a jó vacsorát. Szolga sokat halljon, de keveset valljon. 3) Még szorosb ért. különféle durvább, részint házi, részint mezei munkákat végezni tartozó cseléd, pl. béres, ostoros, fűtő stb. A hasonló sorsú nőszemély neve szolgáló. 4) Személyes szabadságától megfosztott, urához kötött s annak önkényétől függő személy, rabszolga. 5) Átv. társalgási nyelven udvariasságból élünk vele, magunkat mások irányában mintegy megalázva. Önnek alázatos, legalázatosabb, szegény, kész, köteles, lekötelezett szolgája. Szolgája maradok Nagyságodnak. Már a XVI. századtól fogva találunk hasonló aláirásokat, pl. Szalay Ág. 400 m. levelei közt 1526-ból: "Sybryk Oswalth ke(gyelmed) s(z)olgaya. 1542-ből: "N(agysá)god jambor szolgai. Olah Balás es Mottnoky Lajos. 1557-ből: N(agyságod) zolgaya Thornally Janos. Így Mátyás főherczeghez 1605-ben írt egy levélben: "Fölségtek alázatos hív szolgája: én csarlóközi, tatai, gesztesi főkapitán Karchai Somogi Mátyás. (Lásd: Régi Magyar Nyelvemlékek III. kötet. 349. l.). Még többször eléjön a latin ,servitor, és a levelek elején: "Szolgálatomat (vagy örökkévaló szolgálatomat) ajánlom stb. Szintén átv. ért mondják némely segédeszközökről, pl. szolga fa, melyre a bográcsot, üstöt sütésfőzéskor akasztják; szolga vas, melyen a nyárs forog vagy melylyel valamit kihuznak, kimozdítnak, fölemelnek stb.
A szolga és úr viszonylagos fogalmak, mennyiben egyik a másikat föltételezi, különböző viszonyokban ugyanazon személy lehet úr is, szolga is, honnan a közmondat: A szolga is talál, akinek parancsoljon. (Km.). V. ö. INAS, CSELÉD.
Ezen szó egyezik a különféle szláv nyelekben divatozó szluga v. szluha szókkal. Mongol nyelven a szolga boghol, mely összeüt a magyar fogoly szóval (a mongolban nincs f betűhang). A régi magyaroknak is inkább csak foglyaik valának: "Úgy volt, hogy midőn a magyarok, Pannóniát birtokukba vevén, keresztény és pogány foglyaik közől a népek szokása szerint némely ellenkezőket leöltek, némely derekabbakat magokkal vivén a háborúba, nekik a zsákmányból némi részt juttattak, némelyeket pedig különféle szolgálatra alkalmazván sátraik között szoktak tartani: ezen foglyoknak barmaik jövedelméből és csupán zsákmányból vala élelmök. (Kézai után Szabó K.).
Vannak kik a ,szolga szót a török-tatár oghlan v. oglan szóval rokonítják, mely am. fiú, legény szolga (Sohn, Knabe, Jüngling, Bursche, Diener. Zenker szótára). Egyébiránt a törökben eléjön még kul am. szolga, rabszolga; és: katona.