, (szok-ás) fn. tt. szokás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Bizonyos cselekvési készség, hajlam, könnyüség, mely gyakori ismétlés által mintegy öntudatlanul, sőt néha ösztönszerüleg működik. Jó, helyes, bevett szokás. Rosz, hibás szokás. Szokásba venni. Vak szokás, mely nem tekinti, ha jó-e vagy nem, amit teszen. A szokás második természetté válik. (Km.). A rögzött szokás megköti a józan értelmet. (Km.). Nehéz a megrögzött szokást elhagyni. (Km.). Jó szokás gazda a háznál. (Km.). Egy jó szokás többet ér három jó cselekedetnél. (Km.). Régi szokás mindig megtér. (Km.). Ez szokásom ellen van. Szokása korán felkelni. Elhagyni a bűnös, csunya szokást. 2) A társadalmi életben divatozó bizonyos cselekvési módok, rendtartások, illedéki szabályok stb. Amennyi ház, annyi szokás. Már nálunk ez a szokás. Úri, városi, falusi szokás. Törvényes, országos szokás. Régi szokás törvénynyé válik. (Km.). "Ami pedig szokás valahol, az illendő is abban az országban. (Mikes Kelemen. XXXIII. levél). Szokásra kelt váltó. (Uso-Wechsel).