, (szó-l-ás) fn. tt. szólás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Hangzás, hangadás, széles ért. véve. Kakukszólás, kakasszólás. Madarak szólása. Fazekat kongásán, madarat szólásán ismerik meg. (Km.). 2) Beszélés, szóejtés, érzelmeink és gondolataink nyilvánítása kiejtett szó által. Ezen dologhoz semmi szólásom. Tájszólás, ékesen szólás, ellenszólás, beleszólás. 3) Megszólás am. rágalmazás, nem tetszési, roszalási nyilvánitás. V. ö. SZÓL.