, (szó-kötés) ösz. fn. A nyelvtan azon része, mely az egyes szók vagyis beszédrészek viszonyait, s értelmes mondatokká alakításuk szabályait adja elé. A szókötésnek három fő része: szóegyeztetés, mi a beszédrészek személyben, számban, és ragban öszveillesztését ; szóvonzat, mi a beszéd részeinek viszonybeli öszveköttetését ; szórend, mi a beszéd egyes részeinek elhelyezéseit tárgyazza.