, fn. tt. szoknyát. Mai köz értelemben női köntös, mely a csipőktől lefelé takarja a testet. Felső, alsó szoknya. Selyem-, rázsa-, posztószoknya. Tarka, fehér, vörös szoknya. Szoknyája rázsa, köténye tafota (km. össze nem illő dolgokról; hasonló km. koldus táska vállán, arany gyürű ujján). A festetlen lenből vagy kendervászonból varrott szoknya neve néhutt rokolya, Somogyban és Baranyában bikla. A Müncheni codexben általán köntöst, tehát hosszu férfi öltönyt is jelent. "És ki akaraand te veled törvénybe perlekedni, és te szoknyádat (tunicam) megvenni, adjad neki palástodat is. (Máté. VI.). "Semmit az útban fel ne vegyetek, sem vesszőt, sem tarsolyt, sem kenyeret, sem pénzt, sem két szoknyákat ne valljatok. (Luk. IX.). Molnár A. értelmezése szerént is: stola, tunica longa. Egyezik vele a szláv szuknya, és a posztót jelentő szukno, melynek törzse ugyan a szlávban szukati am. sodrás által fonalat készíteni, melyek gyöke legegyszerűbben a magyar sző v. szöv igével rokonítható. V. ö. SZŐ, ZEKE.