, (szok-atlan) mn. tt. szokatlan-t, tb. ~ok. 1) Ami rendesen nem szokott történni, a maga nemében különös, meglepő, váratlan; időn kivüli. Szokatlan magaviselet. Szokatlan időben látogatni valakit. Nem mind rosz, ami szokatlan. (Km.). 2) Idegenszerű, új erkölcsű. Minden oly szokatlannak tetszik előttem. Szokatlan világ. 3) Kinek kedélye bizonyos helyhez, körülményekhez nem simult; ismeretlen. Határozóként: nem a szokott módon, szokatlanul. V. ö. SZOK.