, (szó-játék) ösz. fn. Hasonló hangú, de különböző értelmű szóknak tréfás vagy élczeskedő használása, pl. Kemencze nem Velencze. Néha reggel táncz, estve pedig láncz. Három napi dinomdánom holtigvaló szánombánom. Néha a ló is jános, mikor bojtorjános.