, fn. tt. szobát. A lakháznak olyan fiókosztálya, mely a lakóknak különösen telephelyül, tartózkodásul szolgál, s különféle kényelmi és használati viszonyokhoz képest másmás rendeltetése lehet. Előszoba, oldalszoba benyilószoba. Evőszoba, hálószoba, írószoba, tanulószoba, műszoba, gyermekszoba, cselédszoba, vendégszoba, ivószoba, stb. Egy a szoba a kemenczével. (Km.). Néhutt, a palóczoknál padlást jelent. (Szeder Fábián). A kényelmesebb uri lakok nagyobb szobáit teremnek nevezzük. V. ö. TEREM.
Egyezik vele a török szoba, mely egyszersmind kályhát is jelent; a mongolban pedig szaba általános jelentése, valamely tartó, ami magában valamit tart (receptacle). Eléjön, hihetőleg a török vagy magyar nyelv után, szerb nyelven is. Hasonló hozzá a német Stube, olasz stufa (Badestube; Stubenofen), angol stove (Ofen; Badstube) stb.