, (szó-ejtés) ösz. fn. Széles ért. a beszédbeli szónak hangoztatása, kimondása, mennyiben a szólónak hangszervei és szokásánál fogva különféle módosításnak van alávetve. Magyaros, németes, tótos, francziás szóejtés. Szorosb ért. bizonyos hangoknak különféle tájakon divatozó különös kimondása, vagy egész szók sajátnemű módosítása. Dunamelléki, tiszavidéki, palóczos szóejtés.