, SZÍVÓS, SZIVÓS, (szív-os v. szív-ó-os) mn. tt. szívós-t v. ~at, tb. ~ak. Mondjuk holmi nyers rostu, nyirkos szövetű, rugalmas testekről, melyek nem egykönnyen törnek, hanem inkább meghajlanak vagy szétnyúlnak. Szivós hús, mely rágás alatt porhanyuvá nem lesz. Szívós tészta, melyet ki lehet nyújtani. Szívós vesző, ág. Szívós izmok, szívós bőr.
Minthogy a szij v. tájdivatosan sziu természeténél fogva rugalmas, hajlékony és nyulós szokott lenni; legvalószinübb, hogy szívos v. szivós amazzal ugyanazon gyökből származott, s jelent a sziuhoz v. szijhoz hasonló valamit. Ha úgy tetszik, fölvehetünk hajdan létezett szív-ik, azaz szíj-ik igét, melynek részesülője: szivó, s ebbűl lett szivós (= sziv-ó-os), vagy pedig közvetlenül a törzsből os képzővel lett szívos, mint a magaszt, takar, pirít igékből magasztos, takaros, piritos. A szivós alak pedig úgy származhatott a sziv-ik igéből, mint a hajlós, nyulós, a hajlik, nyúlik igékből.