, (szivó-kés) ösz. fn. Kétnyelű vonókés, vagyis kézvonó, mely által a munkába vett fadarabról szijakat, szíjas forgácsokat hasogatnak, s azt bizonyos czélra simává idomítják. Az így lehasogatott forgács neve sziács v. szijács, v. szilács v. szivács. E szó első alkatrészének gyöke nem a szopásra, szivásra vonatkozó szí (sugit), hanem a héjat, forgácsot, illetőleg bőrt jelentő szij v. sziu főnév, miszerént szívókés am. szijat, sziácsot hasogató kés. V. ö. SZÍJ.