, fn. tt. szittyát. Régi nép neve. A régi görög íróknál: σξυθης, a latinoknál: scytha. Nálunk is régebben egészen a latin szerént ejtetett. Némelyek görögösen skütha-nak is írják. A görögöknél még így neveztek bizonyos szolgákat is, kik nyilvános poroszlóféle szolgálatot teljesítettek, vagy mint némelyek tartják, idegenszerü ruhájoktól, vagy mivel e szolgálatra valóságos scythákat, mint erős, izmos férfiakat alkalmaztak; ugyanezeket másképen τοξοτης (a többesben: τνξοται) néven nevezték, mely szónak ,ijász (Bogenschütz) jelentése van.
A scythákat főképen két régi iró ismerteti: Herodot és Ptolemaeus. Herodot Krisztus előtt 480-ik évben született, és híres történelmi munkájának megirását a tudósok élte 44-ik évére teszik. Szerénte Scythia (Szittyahon) határai valának délnyugot felé az Ister (Duna) folyam (torkolatai), keletre a Maeotis tava (Azov tenger) és Tanais (Don) folyam, nyugotra az Agathyrsi hegyek (erdélyi keleti és déli hegylánczolatok), a Dniester és Bog (Bug) folyók tőforrásai, északra, messze a Borysthenes (Dnieper) torkolatától egy nagy pusztaság, délre a Pontus euxinus (Fekete-tenger); vagy mint egyik újabb külföldi munkában röviden olvasható: Scythák neve alá foglalták a görögök már kora időben, azon népségeket, melyek a mai Moldva és Oláhországban, déli Oroszország téres sikságain és Krim félszigeten lakozának, és akik Herodot eléadása szerént magukat a király melléknevétől skolot néven nevezék.
E névre nézve érdekes lesz itt közölni, miket róla főképen Neuman munkája (Die Hellenen im Skythenlande) után Télfy János tagtársunk közöl:
"A skolot név még ma is fönáll a mongoloknál: minthogy Burät nevü törzsük szintigy neveztetik.... E szó mongol törzse dzol am. szerencse, siker, s innen dzoltu v. dzoltai am. szerencsés. S így már azt is tudhatjuk, hogy a scythák királyának mellékneve: szerencsés, t. i. dzoltu v. dzoltai.
"Ha a görögök szerént a scythák magukat skelotoknak nevezték, világos, hogy amaz előbbi név nem szittya (scytha) szó. Magára a ,scytha névre nézve némelyek azt mondják, hogy nyilazási ügyességök miatt nevezték így, s hogy e nevet a szlávoktól tanulták volt. Lithvániában még most is hallani e szót szauti = lőni v. lövész, nyilazni v. nyilas. Livonia, Finnland, Laponia és Kurlandban e szó skytta, kytta, kyt = ijász; s ezt a régi poroszok szythi-nek hívták. Pellontier ellenben a kérdéses szót a német ziehen-től (költözködni) származtatja, mivel a scythák vándor nép valának. (Larcher: Histoire d Herodote 3. köt. 414. l.). Legújabb időben Cyprien Robert (Le mond slave, Paris. 1852. II. köt. 68. l.), az illyr nyelvből magyarázza a scytha szót, és pedig szkitati igéből, melynek jelentése: kóbor életet viselni (csatangolni). Ezen szó, úgymond, a szlávoktól ment át a görögökhöz, kik annyira visszaéltek vele, hogy különféle barbár népeket jelöltek ezen általános névvel.
"Mások arra hivatkoznak, hogy a szlávok még jelenleg is csud-oknak nevezik a finneket, s hogy csud nem más, mint a görög σξυϑ. De erre azt lehet válaszolni, hogy a szlávok minden idegent neveztek csudnak, s csak, későbben kiválólag a finneket. S azután nem is lehet bebizonyítani, hogy a görögök a szlávoktól vették volna át a scytha (σχυϑ szót. A scythákkal szomszédos nép, melyet a görögök legelőször tanultak ismerni, valának a géták a Balkán és alsó Duna között; ezek pedig thrákok voltak. Valószinü tehát, hogy görögök ezeknél hallották legelőször a scytha nevet. (Neuman 139, 140. l.).
Még egy véleményt talál az olvasó e Szótárban a CSUD v. CSÚD czikk alatt.
Herodotból minden esetre kitűnik, hogy a scytha (σχυϑης név, akárkitől vették a görögök, nem scytha szó, mert Herodot nagy tekintélyű ős történetíró szerént, mint föntebb láttuk, azon népség magát királyuk melléknevétől skolot-nak hívta, s e nevet Neumann, mint imént szintén láttuk, a mongol dzoltu v. dzoltai szóval azonosnak tartja. Neumann több más scytha szót is, melyeket Herodot megérint, a mongol nyelvből fejt meg.
Herodotból rövid kivonatban még ide írjuk e következőket: "A Don és Dnieper között székelt a nemzet fő tömege, melyet ezen történetiró három csoportra, ú. m. szabad vagy királyi, továbbá nomád és földmivelő scythákra osztályoz. A földmivelő scythák a Borysthenes (Dnieper) folyóhoz legközelebb lakoztak; keletre hozzájok a nomád (v. pásztori) scythák, s még tovább keletre a királyi scythák honoltak, kiknek tartománya királyi székhely-nek is neveztetett. Ezek délfelé egész a tauri félszigetig (Krimig), keletre a Maeotis tava (Azóv tenger) egész partja mentében a Don folyamig, s északra 20 napi járóföldig terjeszkedtek, s magukat minden scythák között a legjelesebbeknek a vitézebbeknek, és a többit alattvalóiknak tarták.
Ezeket tekinthetjük a Herodot igazi scytháinak; mert Herodot szerént is a boristheniták kikötőjétől kezdve elsők laktak a kallipidák, kik görögscythák. Ezeken túl más nép, kik alazónoknak neveztetének. Ezek és a callipidák a többiben ugyan hasonló szokásokat követtek, mint a scythák, de táplálkozásra gabonát vetnek stb. Az Alazónokon túl laktak a szántó scythák, kik eladásra veték a gabonát. Ezeken túl laknak a neurok. Átkelvén a Borysthenesen, látjuk először, úgy mond Herodot, a tenger mellékén Hyläát (erdőséget), ezen túl laknak a földmivelő scythák (mint föntebb). Átkelvén Tanais folyóján, nem vagyunk többé scytha földön, hanem az első vidék a sauromatáké. Ezeken túl laknak a budinok stb. stb.
Ptolemaeus Krisztus után a 2-ik század első felében, tehát Herodot után mintegy öt századdal későbben, és már akkor élt, midőn a hiungnuk (húnok) nagy tömege az ősi földről (Sína északi szomszédságából) az első század végén a többitől elszakadva, nyugotra a Volga felé nyomúlt, s hatalmuknak engedve, az útjokban talált népségek vagy velök egyesültek, vagy előlük elvonultak. (Lásd HÚN és MAGYAR czikkek alatt). Tehát nem csoda, ha nála Scythahonnak más alakját, és amennyiben a kelettel is ösmeretesb Herodotnál, nagyobb kiterjedését is találjuk. Ő azt nyugoti és keletire osztja, minthogy azt az Imaus hegye (magyarul: havas, Imaus incolarum lingva nivosum significat, Plinius), kétfelé az Imauson belüli (inneni) és az Imauson kivüli (túli) Scythiára választja. Az Imauson pedig Galletti és Falk szerént a Himalaya hegyláncz értendő, vagyis mivel Funke az alatt az Altai hegyet is említi, az Imaus úgy tekintendő, mely délkeletről északnyugot felé az Altai hegységig terjedett. Ptolemaeus szerént tehát az Imauson belüli vagy nyugoti Scythia határai valának, keletről az Imaus, északról ismeretlen világrész, nyugotról a Volga (tehát már a hiongnuk is bennfoglaltattak), és az ázsiai Sarmatia, délre a szákák, Sogdiana, Murgiana az Oxus torkolata mellett és a káspi tenger. A népségek legnagyobb része azon hegyektől neveztettek el (az idegenek által), mely körül azok lakozának. Az Imauson kivüli (túli) vagy keleti Scythia határai valának nyugotról az Imaus, északról ismeretlen vidék, délről az indiai hegyek a Gangesen túl, és keletről Serica (Sínának egy része), tehát ez alatt nagy részben a mongolok földe is értetik. ("Es begreift also von Tibet an gegen Norden einen westlichen Strich der Mongoley und Kalkos. Funke).
Herodot után megemlítendő még, hogy a persák a scythákat szákáknak v. szákoknak (σαξαι) hívták; és Vullers szókönyvéből tudjuk (túri szónál), hogy scythák neve alatt a persák a turkokat s párthusokat is értették. Különösen a szákákról, a régi classicusok után azt írja Funke: "A szákák (sacae) keleten általános neve a scytha népeknek, Közép-Ázsia hegységeiben és pusztaságaiban a Kaspi tengeren túl. A görögök és rómaiak e névvel csak egyetlen scytha néptörzset jelöltek, melynek lakhelye a mai földképen magában foglalta kis Bocharát, a kirgízek és dzongárok némely határos földjeivel, továbbá a Kobi nevű nagy homokpusztaság nyugoti és Tibet északnyugoti részét.
Béla király névtelen jegyzője (Anonymus Belae regis notarius) szintén Scythiából származtatja a magyarokat. "Miképen szállott alá a scythiai földről a hét fejedelmi személy, kiket hét magyer-nek nevezünk.... "Scythia tehát igen nagy föld, melyet kelet felé Dentu-magyer-nek neveznek, (azaz dóni v. tanaisi magyarnak, mert a tu végzet a mongolban mellékneveket alkot, s egy külön értekezésben megmutatandjuk, hogy az Etele és húnjainak nevei, valamint a vezérek v. első fejedelmek korában eléforduló nevek és nehány szók a mongolban ma is feltalálhatók, Neumann is a mongolból fejt meg számos scytha szót), melynek határa az északi résztől a Feketetengerig terjed, mögötte pedig vagyon a Thanais (Don) nevezetü folyó.... "A magyarok nagy vitéz és a hadi küzdelmekben nagy, hatalmas nemzete tehát... eredetét a scytha nemzetből vette, melyet tulajdon maga nyelvén Dentu-magyernek neveznek stb.
"Szép Ázsiának földén, a szittya telkeken,
Büszkén miként a párducz, ha harcz után pihen,
Kemény és nyers erőben egy harczos nép lakott;
De rajta bús hasonlás nagy átka nyugodott.
Garay. (A magyarok Mózese).