, fn. tt. szót, és szavat, több. szók, és szavak. (A különböztetés sajátságát lásd alább). Általán hang, különösen a) állati hang, kiváltképen pedig a madarak hangja: kakasszó, pl. kikiriki, kukoriku; tyúkszó, pl. kodács, kotykoty, kirr; kakukszó: kukuk; verébszó: csirip; bibiczszó: bibicz stb.; b) némely lelketlen testek, nevezetesen bizonyos hangszerek, zeneeszközök stb. sajátnemű hangja: dobszó dudaszó, sípszó, kürtszó, trombitaszó, furulyaszó, hegedüszó. Czifra beszéd, hegedűszó, csak fülnek, nem szájnak való. (Horváth E.). Midőn bús trombitaszóra ülni kellett mindjárt lóra. (Csokonai). Dobszóval hirdetni valamit. Dobszó mellett árverezni. Muzsikaszóra tánczolni. Álgyuszó, puskaszó. Harangszó, csengetyüszó. Pipaszó, a szivott pipának szelelése, szuflája. 2) Szorosb ért. emberi hang, mint olyan, elvontan véve. Vastag, vékony, éles, hangos, tompa, tutyma, erős, gyönge, harsány, rikácsoló, rekedt szó. Fenhangu, susogó szó. Jajszó. Elállott a szava. Nagy szóval beszélni. 3) A latin vox, német Wort értelmében, egy vagy több tagzatos hangból álló egész, s ennek megfelelő látható jegyek, vagyis bötük öszvege, mely bizonyos fogalmat fejez ki, s mint olyan, a beszédnek egyes részét teszi, melyet egyfolytában szoktunk kiejteni, illetőleg egy tagban leírni. Egy önhangzóból álló szók: ó, ő. Két hangból álló egytagu szók: ad, ül, üt, ha, be, ki, le, fa stb. Nem ér egy árva szót. Ezért egy jó szót sem adok. Innét átv. ért. jelent beszédet, mondatot is, mennyiben az egybefüggő, s kellőleg öszvekötött több szóból áll. Előszó, végszó. Okos szót szólani. Valamit szóba hozni, beszéd tárgyává tenni. Valakit szóba hozni v. keverni annyit is tesz, mint rosz hírbe keverni, rosz oldalról emlegetni. Szóba ereszkedni. Nem áll meg nála vagy benne a szó. Szóba sem állani.
"De az értől nem ijed meg,
Nem hátrálja síkos út,
Szóba sem áll vad tövissel;
Egyre gázol, egyre fut.
Arany J. (A gyermek és szivárvány).
"Hogy en nálam szó meg nem állana. (Szalay Ág. 400 m. l.). Szóval tartani a hallgatókat. Szó sincs róla. Szóból ért az ember. (Km.). Szóból szó jött ki. Szóért szót adni nem sokba telik. (Km.). Szót kivánni. Szó közben am. beszéd közben. Szót szóval felváltani. Nincs könynyebb a szónál. (Km.). Szóval am. élő beszédben; néha e helyett: rövid szóval, röviden. Szóra hallgatni, figyelni. Szót fogadni. Aki szót nem fogad, könnyü azzal bánni. (Km.). Szóra tart, a vadászok a szófogadó ebről mondják. Szóra nem adok semmit. Jó szót adni valakinek. Szép szóval kérni, jó szóval inteni. Agg szó, de igaz. (Km.). Szóra fogni, felelőre, számadóra. Szót sem érdemel. Szót tartani, a hallottat tovább nem adni; különbözik: szavát tartani, l. alább. Kérem önt egy szóra. Egy szó (annyi) mint száz. Száz szónak is egy a vége. Szó ami szó, akármit beszéljünk vagy mondjunk. Még némely közmondatok: Nincs a szónak markolatja, v. nincsen nyele szónak, hogy megmarkolhassuk. Szép szó nem elég a hasnak. Néha egy szó egész háború. Egy szó is lelket zavarhat. Szép szó ellenséget is megbékéltet. Módjával ejtett szó enyhíti a fájdalmat. Sok szó sok polyva am. sok szónak sok az alja, máskép: sok szava, kevés sava. Sok benne a szó, de kevés a jó. Szép szónak szárnya nem szegik. Szép szó pénzbe nem kerül. Kimondott szót nem lehet visszanyelni. Addig szolgád a szó, míg ki nem mondottad. Szava adja el az embert. Ha szóból lehetne, tornyot építene. Erő van a szóban. A szó is fegyver. Sem szó sem tartomány. Nem használ a szó, ha a kéz nem jó. Embert szaván, ökröt szarván fogják. 4) Néha mondják német szó "német nyelv helyett. Egyébiránt valamint a német nyelvben különbség van a Wörter (voces, vocabula), és Worte (dictio, dictum, loquela, sermo) között: nagyobb szabatosság végett hasonlót tehetünk mi is a többesszám és tárgyeset ragozásában, mit már az újabb nyelvszokás gyakorolni kezd, ámbár nem mindig következetesen. A különbség t. i. így állana; a) Midőn a szó alatt csupán beszédrészt, mint olyat (vox, vocabulum v. terminus) értünk, akkor többese: szók, tárgyesete szót, s ha talán szükség volna rá személyragozva, szóm, szód, szója stb. p. alhangu, fölhangu szók (nem: szavak), rövid, hosszu szók; lágy, kemény hangu szók; elavult szók, új szók; helyesen alkotott szók, műszók; eredeti, idegen szók; egytagu, többtagu szók; nemes, aljas, népies, jó, rosz szók; igeszók, névszók, gyökszók, törzsszók, ragozott szók, egyszerü szók, öszvetett szók. Szót ragozni, új szót képezni; az elavult szót divatba hozni; szót toldani, megnyujtani, kurtítani, csonkítani; alhangu szót felhangura változtatni, és viszont; a szükségtelen idegen szót kiküszöbölni; tájszókkal élni. E szerént, a mely új szót én képeztem, mondhatom felőle, ez az én szóm (nem: szavam); a melyet te képeztél, az a te szód; ,jellem Szemere Pál szója. b) Midőn pedig a szó alatt azt értjük, amit a latin dictio, sermo, loquela jelent, akkor személyragozva szavam, szavad, szava. "Hallgass szavamra (nem: szómra). Nem értem szavadat. "A nép szava Isten szava; más közmondatban: sok jámbor szava, Isten szava. Az Istennek szavát nem alku (nem illik) megvetni. (Km.) Ártatlanság szava. Szavát szegni. Szavát v. adott szavát tartani am. teljesíteni amire igérkezett. Adott szavát visszavonni. Valakinek szavába vágni. Szaván v. szavánál fogni valakit. Szavára állani valakinek. Ily alakban veszi föl az al, az, u v. ú képzőket is: szaval, szavaz, szavú, mennyiben t. i. beszédet jelent. Egyszerűen a tárgyeseti és többesszámu ragokat mindkét alakban fölveheti, de mégis tárgyesetben szokottabb a szót, többesben a szavak, pl. szót fogadni. Szót sem érdemel. Rágd meg előbb a szót, azután pökd ki. Jó szót adni valakinek. Dicső szavak, isteni szavak. A régieknél mindkét ragozási alakban eléjön: "A juhok követik őtet; mert ő szavát tudják, az idegent pedig nem követik, mert nem ismerték az idegeneknek szavokat. (Tatrosi cod. János X.). "Sem hallgatandjátok tü uratok istenteknek szavát. (Bécsi cod. Baruth III.). Ellenben: "És en sómat hallják. (Ugyanott. Így Pesti Gábornál és Erdősi Jánosnál is). "És nem hallgaták te szódat. (Bécsi cod. Baruth. III.). "Ha nem hallgatandjátok en szómat. (Ugyanott). c) A többi módositó névragokat mindkét érteményben ugyanazon alakját megtartva veszi föl. Szóról szóra leirni valamit. Szóról szóra igaz. Szóra vigyázni. A rövid szóhoz toldalékbetüt ragasztani. Nem tud szóhoz jutni. A mondatbeli végső szónál megállapodni. Nincs könynyebb a szónál. Az új szóban hibát találni. Nem kell minden szóban bízni. A szónak valamely betüjét megkettőztetni. Útnak, szónak nincsen vége. (Km.). A levelet lemásoltam utolsó szóig. Amit mondott, egy szóig igaz. Úgy bánik a szóval, mint varga a bőrrel. (Km.). Szóval megsérteni valakit.
Egyezik vele legközelebb a mongol czoo (son, Sehall), dou (voix, son), mandsu sze-me (szól-ni, mondani, nevezni); továbbá a finn sävele v. sävene (hang, zenei hang), vogul suj (szuj = szóhang), osztják sej (szej = Stimme, Laut), votják és szürjén su (mondani), csagataj szau (beszéd, szó), csagataj és török szöz (szó), török szöj-lemek (szólni), szöjlis (szólás); latin sono, sonus, szanszkrit szvan, szvanasz, szláv szlowó stb. Rokon hang-változattal ide sorozhatók a német schallen, Schall, hallen, szanszkrit: szall stb.