, SZIVES (sziv-es) mn. tt szíves-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Szívvel biró, szivvel ellátott. 2) A növénytanban az olyan levélnemü szervről mondják, melynek lapja a végig vágott főtt tojás lapjához hasonlít, azonban szélesebb alján ki van kanyarítva, mint a tavaszi ibolya levele. 3) Átv. ért. ki belső hajlamánál fogva mások irányában gyöngéd, barátságos, nyájas, megelőző, szolgálatra kész, meleg részvétet mutató, jóságos indulatú; nem mogorva, nem hideg vagy tettetett udvariságu. Szives háziur. Szives vendéglátó. Szives látásban, szives fogadásban részesülni. Szives kivánat, ajánlat, segitség. Igen szives volt hozzám. Legyen ön oly szives.