, (szak-mány-os) mn. tt. szakmányos-t v. ~at, tb. ~ak. Aki szakmányban dolgozik, vagy amit szakmány szerént, nem általában végeznek. Szakmányos arató, akit napszámban, de kivált holdak száma szerént fogadtak, és fizetnek; különböztetésül a részes-től. Szakmányos bányamunka. Személyről szólva használtatik főnevül is, amidőn tárgyesete: szakmányos-t, többese: ~ok. Szakmányosokat fogadni, fizetni. Nem vagyok szakmányosa azaz fogadott szolgája (Szabó D.).