, (szisz-ěg-ő) mn. és fn. tt. sziszegőt. 1) Aki vagy ami sziszeg. 2) Nyelvtanokban így neveztetnek azon hangok, melyeknek kiejtése némi sziszszenéssel vagy szeszszenéssel van egybekötve, (sibilantes v. spirantes), ezek némely nyelvbuvárok szerént az sz és s, mások szerént a z és zs is; mások pedig az f-et és v-t is ideszámítják. Nekünk sziszegők az sz és z; az s, zs pedig suhogók, és az f, v fuvók.