, (szit-ok) fn. tt. szitk-ot, harm. szr. ~a. Haragos ember kifakadása, mely által valakit gyaláz, mocskol, átkoz, káromol. Szitkokkal illetni valakit. Szitkokra fakadni. Lé tartja a szolgát, átok, szitok a gazdát. (Km.).
E szónak gyöke szid ige, melyből lett szid-ok s jobbhangzás végett: szitok. A persában szitíh am. contentio, rixa; szitihíden, certare, rixari. V. ö. SZID.