, (szir-kó, szir-og-ó?) fn. tt. szirkót. Piszkafa, melylyel a tüzet szitogatják. Bodrogközben, vesszőnek megégett vége, melylyel írni lehet. V. ö. SZIRKOTÁL. Mennyiben a szirkó kormosat jelent, hasonlítható a czirom, czirmos, azaz szurtos, mocskos szókhoz is.