v. ~HUNYVA, (szěm-be-húnyva) ösz. ih. A szemet ideiglen becsukva, s néző, látó tehetségét mintegy akadályozva. Szembehunyva elmélkedni. Az ember szembehunyva alszik. Átv. ért. magát úgy tettetve, mintha valamit nem látna, észre nem venne; nem ügyelve, nem figyelve, elnézve. Némely dolgokat szembehunyva elmellőzni, tudomásul nem venni.