, (szólás-mód) ösz. fn. A szók értelmi használatának, kiejtésének, és egybefüzésének sajátságos neme, akár egyénileg, akár tájszokásilag véve. Tiszavidéki, palóczos szólásmód. Vontatott szólásmód. Így neveztetnek a közéletben szokásos azon kifejezések is, melyeket nem kell betü szerént érteni pl. alázatos szolgája; tessék parancsolni.