, SZIVETLEN (sziv-et-len) mn. tt. szívetlen-t, tb. ~ěk. 1) Aminek tulajd. értelemben vett szive nincsen. A rovarok szivetlen állatok. 2) Átv. ért. aminek szivalakú tagja, része nincsen. Szívetlen harang. 3) Érzéketlen, mások iránt részvétlen, könyörtelen. Egyébiránt ezen utolsó értelemben inkább a szivtelen használtatik. Határzóként am. szív nélkül.