, (sziv-ács) fn. tt. szivács-ot, harm. szr. ~a. Baranyában am. sziács v. szijács, szijforgács, szíjas forgács; különösen papucskéreg. Továbbá Kemenesalján vékát és zsomport kötő, hasított rekettye vagy fűzvessző. (Tájszótár). Néhutt: szilács, ez értelemben is gyöke azon szí, melyből a szíj, szijács, szilács, szilánk, szirom, szironya szók származtak. V. ö. SZÍJ.