, v. SZÍP, áth. m. szip-tam, ~tál, ~ott. Általán a levegőt ajkai között, vagy orrán befelé húzza, egyszersmind bizonyos híg, vagy apró részekből álló testet behúz vele. Vérszípó = vérszivó. Ki-, megszípom (Szabó D.). Különösebben a székelyeknél még am. mar (csíp). A ganár (gunár) megszíp. (Kríza J.). Közel áll hozzá általános értelemben az ajkak működésére vonatkozó szop. Csagataj nyelven is szip-mak. Származékai: szipák, szipákol, szipka, szipó, szipoly, szippant. V. ö. SZI, elvont gyök.